Kontrasztanyagos MRI - Mikor van szükség rá?
Az MRI vizsgálatoknak két típusa létezik: a kontrasztanyagos és a kontrasztanyag nélküli. Számos tényezőtől függ, hogy mikor és melyik vizsgálatot érdemes kérnie a szakorvosnak.
A nem kontrasztos MRI a legjobb megoldás olyan páciensek számára, akiknek a kontrasztanyagos vizsgálat nem ajánlott, például terhes nők és vesekárosodásban szenvedő betegek esetében. A kontrasztanyag nélküli vizsgálat jobb képeket nyújt az erek aktivitásáról, kiszűrve az aneurizmákat és az elzáródott ereket. Mindig a vizsgálatot kérő orvos határozza meg, hogy melyik a megfelelő diagnosztikai eljárás, attól függően, hogy milyen információkra van szüksége. A legtöbb ortopédiai vizsgálat is kontrasztanyag nélkül történik.
A kontrasztanyag alkalmazását olyan orvos rendelheti el, aki részletesebb képet szeretne kapni a test adott részéről. A beinjekciózható festékanyag intravénásan vihető be a gyulladás területeinek kiemelésére, vagy közvetlenül az ízületbe juttatható. Az orvosok ezzel a módszerrel képesek befolyásolni a diagnosztikai képeket, hogy hangsúlyosabban lássanak egy adott területet, amelyet vizsgálnak.
Ha daganatokat vagy egyéb rendellenességeket vizsgálnak, azok elnyelik a kontraszt festéket, és ez a terület jobban kirajzolódik az MRI-vizsgálaton. Kisméretű daganatok, amelyek nem feltétlenül láthatók röntgen- vagy CT-vizsgálatban, MRI-vel jól azonosíthatóak. A kontraszt még a legkisebb daganatok felismerésében is segítséget nyújt, és egyértelműbbé teheti kezelőorvosának a daganat helyét és méretét, valamint az érintett szervek vagy szövetek környezetét.